Hétvégén megkezdték a kis bagettek is az óvodát. Ki itt, ki ott, de már előttük a nagy világ és a lehetőség az új dolgok meg tanulására.
Rögvest kaptam is a Gazdik szorgos beszámolóit, amit mindig nagy izgatottsággal várok és örömmel olvasok:
GHH Call Me Holy Angel – Angyalka
Gazdijànak beszámolójàt szeretném kimásolni nektek, mert nagyon büszke vagyok rá: “Szia Bianka! Megvolt az első ovis foglalkozásunk. Angyal nagyon jól érezte magát, nagyon aranyos volt. Ő volt az egyetlen baba kutya. A többiek 6-8 hónaposak voltak, picik, ilyen Mopsz félék, vagy vmi hasonlók. Rohangáltak össze-vissza, kergették egymást. Angyal is bekapcsolódott, de volt, hogy távolabb tőlük leült és onnan nézte őket. Volt olyan is, hogy ilyenkor odaszaladt hozzá egy másik kutyus, hívta játszani és akkor Angyal ment. Aztán újra kivonult közülük. Nyakig sárosan jöttünk haza, de annyira fáradt volt, hogy nem szekáltam a tisztálkodással. A kiképző kedves volt, figyelt ránk, segített, amikor kellett. Most alszik tele hassal, még néha horkol is, annyira elfáradt… Hám, póráz, több ismeretlen kutya, ember, más környezet, más hangok, más zajok…” Angyalka minden akadályt jól vett és bár Ő volt a legfiatalabb a csapatban, csak Ő nem ugràlt a gazdikra és a behívása is mindig sikerült. Erre nagyon büszke vagyok, hogy legfiatalabbként ilyen ügyes és szófogadó baba kutya volt idegen helyzetben és terepen is.
A képen Angyalka a kutya oviba indulás előtt az udvarban várakozik, majd az ovi utáni elfáradt állapot látható. 😀
